A III. Birodalom bukása

A kép forrása: bridgemanimages.com

Adolf Hitler 1933 január 30-án került hatalomra Németországban (mint kancellár) mégpedig szabad választások útján és Paul von Hindenburg köztársasági elnök által kinvezve. Pártja a nemzetiszocilaisták szervezete (NSDAP) azonnal minden hatalmat a Führer kezébe összpontosított egyrészt a felhatalmazási törvény révén másrészt pedig a totális diktatúra kiépítésével. Az új totális rendszer az egész német államot átszövő SS (Schutzstaffel) segítségével magas hatékonysággal működött. Hitler 1933-tól az SS-re és a hatalmasra növelt, 7 milliós német hadseregre, a Wehrmachtra támaszkodva megkezdhette nagyszabású tervei megvalósítását. A Lebensraum azaz élettér elmélet a fajelmélette együtt jogos színben tűntette fel a felsőbbrendű németség számára, hogy elvegyék az alsóbbrendű népek, például lengyelek (és más szláv népek) földjeit. Ennek jegyében indult meg a Wehrmacht 1939 szeptember elsején Lengyelország lerohanására, amivel kezdetét vette a második világháború.

A Führer távolabbi tervei között három cél emelkedett a többi fölé: meghódítani (és a III. Birodalom fennhatósága alá helyezni) a kontinens államait, elpusztítani az európai zsidóságot és kizárólagos ideológiává tenni a nemzetiszocializmust mindenütt a kontinensen. Mindezen tervek megvalósítását már 1933-ban, rögtön kancellári kinevezése után megkezdte, de 12 esztendővel később, 1945-ben mégis feladni volt kénytelen céljait és öngyilkosságot elkövetni a berlini kancellári bunkerében (1945 április 30-án, 15 óra 20 perckor pisztollyal és cián-kapszulával). Mi történt a két időpont között, ami meghiúsított mindent, amit eltervezett? Nézzük sorban az okokat, jelen poszt főleg ezekről szól.

1.Nagyhatalmi szövetség kialakulása Németország legyőzésére.

Legelső helyre kell helyezzük a Szovjetunió - USA - Egyesült Királyság szövetség létrejöttét, mely végül térdre tudta kényszeríteni a német hadsereget. Ám ez a bizonyos szövetség és Hitlerre végzetes összefogás csak nagyon nehezen és több lépcsőben alakult meg. Először az amerikai kongresszus 1941 március 11-én megszavazta meg a kölcsönbérleti törvényt (Lend-Lease Act), mely lehetővé tette, hogy a hatalmas amerikai ipar támogatni tudja a Hitler ellen harcoló államokat, így Angliát és a Szovjetuniót. Az amerikaiak innentől tonna szám küldték a hadianyagot a vörös hadsereg számára, többek közt fél millió teherautót 1941 és 1945 között, mellyel hihetetlenül nagy segítséget biztosítottak Sztálin hadserege számára. 

A Hitler elleni összefogás második lépcsőjében 1941 augusztus 12-én megszületett az úgynevezett Atlanti Charta, melyet előbb az angolok és amerikaiak írtak alá (Churchill és Roosevelt) majd csatlakozott ehhez a Szovjetunió (Sztálin) is. Nem sokkal megkötése után, 1941 december 8-án lép a háborúba hivatalosan is az USA. Végül harmadik lépcsőben következtek a konferenciák, melyeken a nagyhatalmak konkrét ügyekben, hadműveletekben is egyeztettek Hitler legyőzésére.  Az első ilyen konferencia az afrikai Casablancában volt (1943 januárjában), melyen még a Szovjetunió nem vett részt, viszont megtervezte a szövetségesek afrikai partraszállását. A második a teheráni konferencia lett 1943 októberében (mely a második európai front megnyitását döntötte el), a harmadik a jaltai 1945 februárjában volt, végül az utolsó: Potsdamban zajlott 1945 júliusában (és már a háború utáni rendezésről szólt). A felsorolt találkozók és szerződések révén egy olyan erős nagyhatalmi szövetség jött létre angol, amerikai és szovjet részvétellel, mely minden téren (gazdaságilag és katonailag is) túlerőt jelentett a hitleri Németországgal szemben.

A három nagyhatalom vezetője a teheráni konferencián. Forrás: thoughtco.com

2.A Szovjetunió katonai potenciálja

A második világháború legfontosabb és legjelentősebb frontja 1941 júniusától egészen a háború végéig a keleti front volt. A német hadsereg 1941 őszén ugyan megközelítette Moszkvát, ám ekkor Sztálin jelentős erőket csoportosított át a Szovjetunió Uralon túli területeiről, mely megfordította a fronthelyzetet és a moszkvai csatában orosz győzelmet hozott. Ez volt a németek első veresége a keleti fronton 1941 október 2 és 1942 január 7 között. 

Innentől a szovjetek fölénye élőerőben és a páncélosok számában is fokozatosan kezdett növekedni. A sztálingrádi csatában 1943 februárjára nem csupán győzelmet arattak a németek felett, de bekerítettek és felmorzsoltak egy közel 300 ezres Wehrmacht-haderőt is. Közben beindult a T-34 harckocsi tömeggyártása, majd 1944-től a 85 mm-es változatának előállítása is. A két típusból a szovjet hadiipar összesen 58 ezret állított elő a háború alatt, mellyel hatalmas mennyiségi fölénybe került a keleti fronton. Ugyanez a fölény volt érezhető 1941-től élőerőben is: míg 1941 végén csak 4 millió orosz katona harcolt a keleti harcmezőkön, addig 1944-re 6,5 millió fölé emelkedett a harcban álló szovjet katonák száma. Ezzel az irdatlan számmal a németek egyszerűen nem versenyezhettek, főleg, hogy 1944-től két másik fontos fronton is helyt kellett állniuk: Olaszországban és a nyugati fronton (a normandiai partarszállástól kezdődően). Hitler ugyan próbált ellentámadásokra parancsot adni, de ezek is rendre kudarcba fulladtak. Ilyen volt a kurszki tankcsata is 1943 nyarán, melyben ugyan óriási veszteségeket okoztak a szovjeteknek, mégis a visszavonulást kellett választaniuk a túlerőben támadó oroszok miatt. A németek visszavonulása Kurszk után állandúsult: 1944 végére a Szovjetunió területének túlnyomó részéről teljesen kiszorultak.

A kép forrása: realhistoryonline.com

3.Németország gazdasági lemaradása

A III. Birodalom gazdasága Európában élen járt még 1939-ben, ám a háborús években fokozatosan lemaradt az angol, amerikai és szovjet potenciállal szemben. A német hadiipar egyszerűen nem tudott lépést-tartani a három nagyhatalom együttes ipari termelésével szemben. Bár Hitler a háborús második szakaszában újabb és újabb "csodafegyverektől" remélte a fordulatot, valójában ezek csak kétségbeesett kísérletek voltak arra, hogy a német hadsereg meggállítsa a túlerőben lévő szövetséges csapatokat. Kifejlesztették a Tigris harckocsikat, melyek nagyobbak voltak ugyan az angol, amerikai és szovjet tankoknál, de a német ipar csak 1368 db Tiger I-et és 569 db Tiger II-őt volt képes előállítani. (Ráadásul a rengeteg meghibásodás miatt távolról sem bizonyultak "csodafegyvereknek".) Kísérletek folytak rakéták kifejlesztésére is, így megjelentek a V-1 majd V-2 rakétaindító rendszerek, melyekkel a németek Hollandiából indítottak csapásokat Anglia ellen, ám a találati pontosság minimális volt így a tudományos jelentőségén túlmenően semmi hatása nem volt a háború menetére. Az utolsó nagy német ellentámadási kisérlet a nyugati fronton 1944 karácsonyán (Ardenneki offenzíva) már üzemanyag-hiány és légi-támogatásbeli hiány miatt bukott el.

A legendás Tigris harckocsi. Forrás: reddit.com

Németország bármilyen erős is volt a háború küszöbén, mégis kimerült 5 évnyi szakadatlan harc után, mégpedig minden téren: élőerőben sem győzték a küzdelmet a három fronton és hadianyag terén sem. Hitler három célja közül mindegyiket csak felerészben tudta megközelíteni: a 11 milliós európai zsidóság felét valóban megsemmisítette haláltáboraiban (mint Auschwitz), ám a nácizmus sehol nem talált követőkre a meghódított államokban és az európai országok legyőzése sem sikerült az amerikai, angol és szovjet összefogás túlerejének köszönhetően.